Amennyiben az ügyfél fizetőképességét így helyre lehet állítani, a devizahitelt – a többi adóséhoz hasonlóan – forintra váltják, vagy az árfolyamgáthoz hasonló konstrukcióval rögzítik a havi törlesztőrészletet – a lényeg, hogy a továbbiakban nem kell számolni az árfolyam alakulásával.

 

Akiken ez nem segít, például azért, mert így sem tudnának törleszteni, tartozásuk pedig már meghaladja a lakás értékét, az adósság részleges elengedésével egy szintre hoznák a kettőt, majd az ingatlan – a bankkal egyeztetett – eladásával vagy egy adóscserével (az ügyfél terhelten adja el a lakást, a vevő pedig átveszi a tartozást is) pedig a hiteles letudhatja adósságát – vagyis kiszabadul a devizacsapdából, igaz, az otthonát is elveszti.

 

A jelenleg mintegy 120 ezer lejárt devizaalapú lakáshitel között nyilván van olyan is, amelynél ez utóbbival sem lehet segíteni, például azért, mert az adós lakása nem vagy csak mérsékelten forgalomképes, esetleg a tartozás annyival meghaladja az ingatlan értékét. Számukra a Nemzeti Eszközkezelő jelenthet megoldást: a bankok elképzelhetőnek tartanák a program kiterjesztését, a jogosultsági feltételek további lazítását. A tartozások részleges elengedését a javaslat szerint az állam például a bankadóból részben kompenzálná, vagyis a terhek megoszlanának az állam és a bankok között.

 

Népszabadság