Az MI forradalom nem a jövőben zajlik, hanem a jelenben

Okosvárosok, gazdasági környezet, élhetőség, és a gyakorlatba ültetett mesterséges intelligencia – többek között ezek a témák álltak a hatodik Proptech Hungary Konferencia fókuszában, ami 2025. május 22-én zajlott a Budapest Music Centerben. Beszámoló.

Míg tavaly még az AI boom jövő fókuszú diskurzusa volt a Proptech Hungary konferencia témája, addig idén már inkább az „oké, ez és ez működik, de hogyan tovább?” kérdés lengte körül az egésznapos programot, ami 67 előadót ígért két színpadon, nem beszélve a workshopokról és a megannyi kiállító cégről. A látogatók hosszú keynote-előadásokat éppúgy hallgathattak, mint tízperces gyorstalpalókat, vagy mélyszakmai kerekasztal-beszélgetéseket. A koncepció centrumában az okosvárosok álltak, de szó sem volt futurisztikus ideák hajkurászásáról, helyettük a kurrens példákon és gyakorlatokon volt a hangsúly – még azt is megcsodálhatta a közönség, hogy mi történik, ha egyszerre négy nagy nyelvi modell futtatja le ugyanazt a deep research feladatot.

JOMO és agilitás

A rendezvényt a tavalyi eseményhez hasonlóan Kalmár Zoltán, a Proptech konferenciasorozat megálmodója nyitotta meg. „Hiszem, hogy az agilis módszertan használata, a szervezeti kultúra fejlesztése az egyik legfontosabb teendő az ingatlanpiacon, amely alapja lehet a sikeres ingatlanpiaci transzformációnak, digitalizációnak. Nem az a lényeg, hogy tökéleteset alkossunk elsőre, az a fontos, hogy azt érezze a közönség, hogy folyamatosan fejlődik a konferencia. Ettől, az értékes előadásoktól és a tartalmas beszélgetésektől lesz értékteremtő.” - vezette fel az eseményt a főszervező, majd felhívta a hallgatóság figyelmét a FOMO mintájára alkotott Joy of Missing Out fogalomra is.

Techapitalista rémálom

„Gondoljatok bele egy olyan globális kapitalizmusba, ahol elképesztően kevés cég kezében vannak azok a nagy modellek, amikkel mindenki dolgozni fog az egész világgazdaságban” – adta meg az alaphangot Pogátsa Zoltán közgazdász, aki nyitóelőadásában a big tech uralta AI piac alakulásáról, jövőjéről, és társadalmi vonatkozásáról beszélt. Pogátsa bevallása szerint sem property tech szakértő, nem az építőipar a kenyere, de a világgazdasági trendek tükrében érdekes revelációkkal szolgált, még a láthatóan felkészült közönségnek is. Kitért rá, hogy noha régen is voltak gigászi vállalatok, amik uralták a gazdaságot (például bankok és iparmágnások), most minden egyetlen ágazat, a technológiai szektor irányába megy – Zoltán ehhez az Nvidia tőzsdei kilövését hozza fel, ami egy ponton több pénzt foglalt magába, mint az egész német tőzsde. Könnyű lenne lufit kiáltani, főleg, hogy az árfolyamok meglehetősen hullámzók, de vannak olyan változások is, amik már nem visszafordíthatók. „Gyakran vitáznak arról, hogy a robotok és a mesterséges intelligencia el fogja-e venni a munkát” – mondta.

„Mindig csodálkozom, amikor jövő időben játsszák ezt a vitát, miközben ez jelen időben zajlik. Már Magyarországon is tudok mondani számos olyan céget, ahol emberi munkát tömegesen kiváltott a robot és az MI. Ez nem történni fog. Ez már részben megtörtént és folyamatban van.” Az előadás kitért az ásványkincsek egyenetlen eloszlására, az orosz-ukrán háború hatásaira, illetve Európa hátrányára a technológiai innovációt illetően (noha a robotika Pogátsa szerint itt még egész jól áll). A nyersanyagigények tovább bonyolítják az amúgy sem egyszerű nemzetközi politikai viszonyokat, és akkor a klímaváltozásról még szó sem esett – szóval igen, jön a gigacégek AI uralta disztópiája. „A tudás nem itt képződik, nem igazán versenyképes ma már az európai gyártás-fejlesztés” – zárta pesszimistán, kiemelve, hogy a nyersanyagpiacon Kína erős felülreprezentációja az innovációt illetően sem sok jót ígér. A jövőt tehát az energiaéhség és a földből bányászható mindenféle egzotikus fémek hozzáférésének lehetősége alakítja majd, Zoltán szerint pedig a verseny egyre élesebb.

Minden veszve?

Habár messze Pogátsa Zoltán előadása volt a legszerteágazóbb és legkomorabb, a kimondottan építőipari szakembereket is kerülte a hurráoptimizmus. Andrew Gamblen, a Dalux építéstechnikai szoftverek fejlesztésével foglalkozó cég AEC (Architecture, Engineering, Construction) vezetője a digitalizáció hatékonyságnövelési értékéről beszélt, illetve arról, hogy az építőipar nagyon lassan adaptálódik az új technológiákhoz. Habár Gamblen szerint pánikra nincs ok, általános szemléletváltásra van szükség. Fontos az iparág munkatársainak szellemi és lelki egészsége, ideértve a korábbinál kidolgozottabb, rugalmasabb dolgozói folyamatokat, és az ezeket lehetővé tevő tréningeket. Ezen felül ugyanis minden rendelkezésre áll – Gamblen a 360 fokos kamerákat hozta fel példaként, amiket sokan a nyaralásaik dokumentálására használnak, pedig tulajdonképpen kis BIM eszközökként is felfoghatók, akárcsak az okostelefonok, amik minden néző zsebében ott lapultak. Sőt a QR-kódok is ide sorolhatók, Gamblen érvelése szerint ugyanis megszoktuk, hogy mindent online intézünk.

„Ha új házat szeretnél sem feltétlenül fordulsz ingatlanoshoz többé, hanem felmész egy weboldalra, kinézel egy környéket, és lecsapsz egy házra, mielőtt más csapna le rá” – magyarázta, majd a szállásfoglaló oldalakat is megemlítette, mondván soha annyi dolgot nem intéztünk magunk, mint mostanság. A tanulság? Az emberek, a technológia, valamint a folyamatok transzformációja tette lehetővé a kényelmes online életet, és erre van szüksége az építőiparnak is – szóval nem a spanyolviaszt kell feltalálni, hanem szemléletformálásra van szükség; arról lehet vitatkozni, hogy ezek közül melyik a nagyobb kihívás. Az említett átalakulást egyébként az újkori bányászati kihívásokon át vezette le, ami nem csak elgondolkodtató volt, de perspektívát is adott a lehetetlennek tűnő mérnöki feladatok megoldását illetően. Innen nézve pedig az okosváros víziója sincs messze, hisz végső soron mindenünk megvan ahhoz, hogy felokosítsuk a településeinket.

Minden jó, de rossz

A délelőtti blokk utolsó előadója Luke Graham volt, a londoni székhelyű Urban Neuron innovációs think-tank és inkubátor startup szakértője, aki hosszú éveket töltött az urbanizációval foglalkozó techcégek turbulens világában. Most épp a városi terek élhetőségét kutatja. Előadását Jimmy Carr ír komikus egyik keserű mondatával kezdte, miszerint „az élet sosem volt ennyire objektíve jó, és szubjektíve rossz”. Mit jelent ez? Nos, többek közt azt, hogy hiába vannak meg a Gamblen által is felsorolt kütyüjeink, ha egyszer tovább dolgozunk, mint a korábbi generációk képviselői, és Európa-szerte nehezebb a fiataloknak saját ingatlant szerezni. Graham példája szerint a 90-es években még az irodaépületek tették ki a brit ingatlanpiac pénzmozgásainak nagy részét, de mára ez eltolódott a lakóingatlanok irányába. Az ipari épületek száma és értéke is nőtt, de a kereskedelmi egységeké csökkent – miért?

Ez történik, ha sokan vesznek olyan lakást, amit épp megengedhetnek maguknak, és ezzel odaláncolják magukat a lokális infrastruktúrához. Ez nem kielégítő, így ahelyett, hogy elmennének bevásárolni, mindent online vesznek meg – ezzel gyakorlatilag kicsinálják a kiskereskedőket. Habár Graham példája messze nem átlagmagyar-kompatibilis, rámutat a problémára, amire Carr is utalt: teljesen mindegy, hogy a számok mit mutatnak a valóságunkról, ha egyszer a személyes megélésünk ezzel ellentétes irányt mutat. A megoldás a városok élhetőbbé tétele, ami komplex feladatok összességét jelenti, de Graham szerint a technológia ehhez is megvan, szóval megint csak a fránya szemlélettel kell kezdeni valamit.

Na és mi lesz itthon?

A szemléletformálás fontossága a Magyarországgal foglalkozó paneleken is visszatérő téma volt. A hazai okosvárosokat taglaló kerekasztal-beszélgetésen többek közt Erő Zoltán, Budapest főépítésze beszélt arról, hogy nem igazán az „okosság” technikai háttere számít, hanem hogy mit tapasztalnak ebből a városlakók. „Rengeteg feladatunk van az okos döntéshozatalban, az okos felhasználásban, és az egész városi kultúra megfelelő működtetésében” – fogalmazott. Utóbbi első számú eszköze pedig nem az innováció, hanem a kommunikáció – Erő felidézte a hivatalos dokumentumokban métereket vándorló Déli Pályaudvar történetét, ami bár idővel fizikailag tényleg odébb került, de ez még most sem minden dokumentum szerint van így. Ennek oka, hogy a felelős szervezetek eddig még nem állapodtak meg arról, hogy mindent a valóságnak megfelelően frissítsenek – a városi problémák tehát nem elsősorban digitalizációs akadályok, hanem bürokráciaiak. „Érdemes együttműködéseket összehozni, és nem piramisban gondolkodni” – mondta.

Persze azért nem árt, ha amennyire lehet, digitális a városunk, mert az adatokból akár jövőbeli trendeket is ki lehet olvasni. Erre adott kiváló példát Balogh László, az Ingatlan.com vezető elemzőjének előadása, aki arról beszélt, hogy a cirka 500 terrabájt adatukkal egy évvel hamarabb észlelték a főváros ingatlanárainak változási trendjeit, mint azt az MNB vagy a KSH publikálta volna. Balogh szerint most épp ott tartunk, hogy a lakáskiadás már messze nem olyan jó üzlet, mint néhány éve volt, miközben az ingatlanárak növekedése brutálisan elszállt, a legkeresettebb budai kerületekben a négyzetméterárak alulról súrolják a hárommillió forintot. Ugyanakkor adat ide, trendek oda, az emberi viselkedés azért keresztbe tudja húzni az elképzeléseinket. „A gyakorlatban az ingatlanpiaci döntések sok esetben érzelmi alapon, vélemény alapon, nem egyszer impulzus alapon történnek” – mondta somolyogva.

 

Proptech Hungary