De vajon valóban elegendő mindez ahhoz, hogy a terünk befogadó legyen? A SWITCH to inclusive design 2.0 című európai kiadvány rávilágít, hogy az akadálymentesítés ma már több mint fizikai hozzáférés, és azt is megmutatja, hogyan lehet ezen felelősségteljesen és sikeresen együtt dolgozni. 

Bár egyre többen nyitottabban gondolkodnak az akadálymentességről, a térhasználat tervezésekor a fizikai hozzáférés mellett számos más fontos szempontot is figyelembe kell venni ahhoz, hogy valóban befogadó tér jöjjön létre. Az akadály ugyanis lehet vizuális, akusztikus, pszichés vagy épp információs is. Egy túlzsúfolt, zajos előtér vagy egy rosszul olvasható jelzés éppúgy kizárhat valakit a tér élvezetéből, mint egy hiányzó rámpa.

A SWITCH to inclusive design 2.0 című kiadvány ebben hoz szemléletváltást: arra hívja fel a figyelmet, hogy az akadálymentesség nem csupán néhány ember speciális igénye, hanem mindannyiunk közös ügye. A kiadványt a lengyel Integracja Alapítvány készítette, több elkötelezett szakmai partner – köztük a Skanska – közreműködésével.

A befogadó környezet kívül kezdődik

Közép- és Kelet-Európában, így Magyarországon is, még mindig nagy különbségek lehetnek abban, hogy egy városi környezet mennyire akadálymentes. Vannak már olyan területek, amelyeket gyalogosan is könnyen megközelíthetünk, megfelelő burkolattal, zöldfelületekkel és közösségi funkciókkal rendelkeznek. Míg máshol továbbra is fennállnak olyan kihívások, mint például az egyenetlen járdák, hiányzó közösségi terek vagy éppen a gyenge közlekedési kapcsolatok. Ezek a tényezők már akkor jelentősen befolyásolják egy tér befogadó jellegét, mielőtt valaki egyáltalán az épülethez érkezne. A fokozatosan növekvő tudatosságnak köszönhetően azonban egyre több fejlesztésnél már a kezdeti tervezési szakasztól figyelembe veszik ezeket a szempontokat. 

Ez azért is fontos, mert a telekválasztással már eleve eldőlhetne, hogy egy környezet valóban mindenki számára használható-e. Egy göröngyös, kavicsos járda, egy árnyék nélküli tér vagy egy meredek lépcsősor önmagában is komoly akadály lehet, és sajnos ezeket a tényezőket még ma is gyakran figyelmen kívül hagyják.

Nem minden akadály látható

Az akadálymentesség nem mindig egyértelmű. Előfordul, hogy egy tér fizikailag mindenki számára elérhető, mégis nehezen használható: túl világos, túl zajos, vagy túl sok az információ. A jelentés szerint a térérzékelésünk komplex, érzékszervi tapasztalatokra épül, így a zajszint, a fényerő, a színek és az anyaghasználat éppúgy befolyásolják a befogadást, mint egy lépcső vagy egy ajtószélesség. Az is kiderült, hogy a térhasználók körülbelül 15–20 százalékának ezek az ingerek napi szinten okoznak kihívást.

A tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy ezek az ingerek nem csak a neurodiverz emberek (például autizmus-spektrumon élők, ADHD-val élők vagy érzékeny idegrendszerű emberek) számára lehetnek megterhelők. Egy stresszes munkanap után, fáradtan vagy túlterhelten bárki érezheti úgy, hogy egy zsúfolt, vakítóan kivilágított térben nem képes koncentrálni vagy egyszerűen csak jól lenni. A valóban inkluzív terek ezekre a finom igényekre is reagálnak.

Amikor a tér valóban mindenkinek szól

Az olyan szemléletformáló munkában élen járó nemzetközi cégek, mint például a Skanska, már most is valós projekteken keresztül mutatják meg, mit jelent a valódi inkluzivitás. Irodafejlesztéseik elnyerték a Building Without Barriers tanúsítványt, amely igazolja, hogy az általuk létrehozott környezet nemcsak elérhető, de élhető is, mindenki számára.

„A Skanskánál hisszük, hogy a valódi inkluzív tervezés alapja, hogy mélyen megértjük azoknak az embereknek az igényeit, akik használják a tereinket, nemcsak a bérlőinkét, hanem a látogatókét és a szélesebb közösségét is. Ez a szemlélet áll valamennyi magyarországi fejlesztésünk középpontjában, amelynek kiváló példája a budapesti H2Offices projektünk. A gondosan megtervezett, akadálymentes bejáratoktól kezdve a családok, az idősek vagy éppen a különböző képességekkel élő emberek számára kialakított, sokoldalú terekig a H2Offices pontosan megtestesíti az inkluzivitás iránti elköteleződésünket. Arra törekszünk, hogy olyan környezetet hozzunk létre, ahol mindenki úgy érezheti: figyelnek rá, biztonságban van és valóban szívesen látják. Ezzel is megerősítjük azt a célkitűzésünket, hogy olyan egészséges, emberközpontú tereket alkossunk, amelyek tiszteletben tartják és ünneplik a sokszínűséget” – mondta el Aurelia Luca, a Skanska kereskedelmi fejlesztési üzletágának magyarországi és romániai ügyvezető alelnöke.

A változás elkezdődött, de még nem elég gyors

Az inkluzív tervezés irányába tett lépések egyre több esetben megfigyelhetők, de a szemléletváltás még mindig lassabban halad, mint kellene. Az akadálymentességet sokan még mindig kötelező technikai megfelelésként értelmezik, pedig valójában egy kiváló lehetőség arra, hogy olyan tereket hozzunk létre, amelyek mindenki számára működnek, és hosszú távon is értéket teremtenek.
A fizikai, mentális és érzékszervi akadályok lebontása nem csak azoknak fontos, akik közvetlenül érintettek: a befogadó terek mindannyiunk számára jobban működnek.

Skanska Magyarország